|
|
Az üzenet feladásának időpontja: 2005-12-03 Utoljára módosítva: 2005-12-03 A gépesített természetvédelem igen vonzó formája, bár vélhetően nem lesz tömegsport. A quad-dal szemben viszont vitathatatlan előnye, hogy hiába sörétezik a vadászok. Feledhetetlen élmény, csak a hülye nem élvezi. A "Táltos" beindításakor iszonyú dübörgés ráz meg mindent, egymás szavát csak a fülhallgatón keresztül érteni. Az útartásra nem kell kínosan ügyelni a padkázás miatt, de amúgy is barátságosan vezethető. Gázfröccs nélkül megy át az áthatolhatatlan bozóton. A jó 5 méter mély vizesárkos dagonyához már kellett gázt adni, de ez minden erőfeszítés, bár semmilyen eddig általam ismert technikáról nrm tételeztem volna fel, hogy átmegy rajta. Sebességváltáskor meg kell várni, hogy az irdatlan kardán is megálljon (lendületből pörög az ülés mellett még egy percet leállás után). Kiváló szórakozás, visszatérünk ! |
Az üzenet feladásának időpontja: 2005-12-03 Utoljára módosítva: 2005-12-03 November 13.-án volt szerencsém Önöknél tankot vezetni, a két fiam születésnapi meglepetése volt ez nekem. Szeretném megköszönni az életreszóló élményt és a kedvességüket. |
Az üzenet feladásának időpontja: 2005-12-03 Utoljára módosítva: 2005-12-03 (ő szintén a vendégünk volt - * a szerk.) : Felkászálódunk a monstrumra, és az első, amit megállapítunk, hogy a szerkezet alig bonyolultabb, mint egy macskakő, a sebességváltást kivéve irányítani sem túl körülményes: miközben az ember nyomja a gázpedált, mintha két kézifékkel dolgozna, ha a jobb oldalit húzza, jobbra megy, ha a baloldalit, akkor meg... de hát úgyis kitalálják. Milán kéri, tegyük a fejünkre a mikrofonos fejhallgatót, és a továbbiakban annak segítségével társalogjunk. A vasbálna vezetőállásába fészkelődve hamar kiderül, a rádiókapcsolat nem afféle úri huncutság, hanem célszerű megoldás, a kétéltű ugyanis hangosabb, mint a felidegesedett Gáspár Győző és azért ez nem kis szó. A kiképzés néhány percig tart, nem biztos, hogy a sebtében szerzett szaktudással annak idején fölényeskedhettünk volna a kurszki tankcsatában, de arra mindenképpen alkalmas, hogy az ember harcjármű vezetőként is részt vegyen ezen a különös tereptúrán. Előbb csak ízlelgetjük a helyzetet, barátkozunk az irányító karokkal, és az alattunk dübörgő rettenetes lóerőkkel, valamint próbáljuk megemészteni azt az információt, mely szerint az általunk éppen vezetett jármű (kecsesebb honvédségi zsargonban: technika) száz kilométeren százhetven liter gázolajat eszik, ami azért több mint falánkság. Később megjön a határozottságunk, sőt, az első, sikeresen teljesített hepehupák után szinte érezzük a belénk költöző nagyképűséget, és hirtelen arra gondolunk, mi lenne, ha elfoglalnánk a szomszédos Tatát. Aztán nehezebb terepszakaszok következnek. Jönnek a meredek kaptatók, a nyúlós mocsár, zöttyenünk, pattanunk, csúszunk és billenünk, elkezdjük mérhetetlenül tisztelni ezt a kétéltűt, amelyet először kábé annyira tartottunk, mint a Flinstone család kőbaltás járgányát, és valahogy a sofőrgőg is elillan belőlünk. Lassan leküzdjük az úgynevezett fekete pályát is, és erősen átcsoportosított belső szervekkel, visszaérkezünk a kiindulási pontra. http://www.nol.hu/kultura/cikk/383121/ |
Az üzenet feladásának időpontja: 2005-12-06 Utoljára módosítva: 2005-12-06 Kedves Szervezők, Nagyon jól éreztük magunkat a munkatársunk búcsúnapján szervezett "páncélos kiránduláson"! Mindannyian meglepődtünk, hogy milyen fürgék a tankok és furcsa volt, hogy egy idő után mennyire hozzá lehet szokni a vezetésükhöz. A visszajelzések alapján bátran mondhatom, hogy külföldi kollégáinknak is nagy élményben volt része. Külön köszönet a személyzet profizmusáért, kedvességéért és jóindulatáért! És végül, de nem utolsó sorban jó azt látni, hogy ezek a harcjárművek békés célokat is tudnak szolgálni... Minden jót és további sok sikert kívánok! Üdvözlettel: Markovits Tamás HR Manager Coloplast Hungary Kft. |
Az üzenet feladásának időpontja: 2006-04-02 Utoljára módosítva: 2006-04-02 Egy életre szóló élményt nyújtott a Táltos és a Bika vezetése. Ezt a két vasparipát pillanatok alatt megszelídíti az ember és 5 perc után már kezesbárányként engedelmeskednek. Az acélszörnyek dübörgése szívetmelengetőbben hangzik a legdallamosabb tavaszi madárcsicsergésnél is! És az erő... az ember megállíthatatlannak érzi magát a több száz lóerős vasakban. Hegyre fel, hegyről le, vízen, sáron át egy több tonnás acélmonstrummal bizony feledhetetlen élményt nyújt! Köszönjük önöknek a fergeteges délutánt! Számfira Gergő, Lisztes Máté |
Az üzenet feladásának időpontja: 2006-09-14 Utoljára módosítva: 2006-09-14 Alig várom, hogy újra vezethessek. Mától tankra gyűjtök! 2006-06.17 |
Az üzenet feladásának időpontja: 2006-09-14 Utoljára módosítva: 2006-09-14 Ádám József 2006.07.01 |
Az üzenet feladásának időpontja: 2006-09-14 Utoljára módosítva: 2006-09-14 Remélem hamarosan újra itt leszünk! Éljenek a Lászlók! 2006.07.02 |
Az üzenet feladásának időpontja: 2006-09-14 Utoljára módosítva: 2006-09-14 Dran drauf drüber! O.Kipp 25.Juli 2006 |
Az üzenet feladásának időpontja: 2006-09-14 Utoljára módosítva: 2006-09-14 |
Az üzenet feladásának időpontja: 2006-09-14 Utoljára módosítva: 2006-09-14 Petőh Emese és Enikő Lengyel Katalin |
Az üzenet feladásának időpontja: 2006-09-14 Utoljára módosítva: 2006-09-14 Thank you, Tyler England 09/09/2006 |
Az üzenet feladásának időpontja: 2008-03-09 Utoljára módosítva: 2008-03-09 A tank - és társai - rendelkeznek minden olyan tulajdonággal, ami tökéletesen szerethetettlenné teszik őket: büdösek, zajosak, kényelmetlenek, kezelhetetlenek, nagyok és nehézkesek, ráadásul az ember szétveri magát bennük. De valahogy arra is képesek, hogy az ember racionális érzékeit kitöröljék és hatalmas vihogás közepette élvezze, ahogy fáj, amikor dobál, amikor képtelen váltani, mert olyan nehéz, amikor minden forduló köszörűkőként csikorog, a gépszörny pedig üvölt és uralható a több ezer Newtonméter... Érthetetlen gépezet :) |